A merevlemez particionalasa azt jelenti, hogy logikai reszekre osztod a tarhelyet, amelyeket a rendszer kulon meghajtokent kezel. Mielott barmit modositanal, elengedhetetlen, hogy biztonsagi masolatot keszits a fontos adatokról, mert egy hiba vagy aramszunet konyen adatveszteshez vezethet. Gondold at elore, milyen celra szeretned hasznalni az egyes particiokat – peldaul kulon teruletet az operacios rendszernek, a szemelyes fajloknak es az archivumoknak.
Windows alatt a Lemezkezelo segitsegevel csokkentheted egy letezo particio meretet es letrehozhatsz ujat a felszabadulo teruleten, mikozben Linuxon vagy mas rendszereken olyan eszkozok allnak rendelkezesre, mint a GParted. A beallitas soran valaszd ki a megfelelo fajlrendszert es meretet, ugy, hogy hagysz nehany gigabyte tartalekot a rendszer szamara. Ne kapkodj: ellenorizd ket alkalommal is, hogy melyik meghajton dolgozol, mielott ranyomsz az alkalmazas gombra.
A particiok letrehozasa utan szukseg lehet formazasra es meghajto betujel vagy csatolasi pont rendelésere, hogy az uj teruletek megjelenjenek a fajlkezelo alatt. Probalj nem tul sok kisebb particiot kialakitani, mert az megnehezitheti az attekintest es a kesobbi modositast. Ha bizonytalan vagy, erdemes eloszor egy probagepen vagy ures tarolón gyakorolni, vagy reszletes lepesrol lepesre utmutatot kovetni.
